Lassan hozzászokunk, hogy úton útfélen megmérik a lázunk. A rendelőben, az iskolában, rendezvényekre belépve, a határon… Eleinte még jópofa volt, ahogy a szuper érintésmentes lázmérővel lehet lövöldözni a belépőkre, a gyerekeknek is izgalmas, különös esemény, egy új kütyü… Mára már inkább unalmas, megszokott rutin, a mindennapok természetes része: szinte észre se vesszük.
Még inkább így lesz ez októbertől, amikor minden iskolában kötelező lesz az épületbe belépés előtti lázmérés. De sok iskolába már most is csak lázmérést követően lehet bejutni, vagy szúrópróbaszerűen ellenőrzik a gyerekeket.
Lázat mérni egyszerű. Pitty és kész. Természetes az is, hogy lázas gyermek ne menjen iskolába, és úgy egyáltalán semmilyen közösségbe. A gyakorlatban mégis egy csomó kérdés felmerül: kit kell hazaküldeni? mi legyen a határérték? milyen lázmérőt használjunk?
Járványügyi szempontból mindenképpen az érintésmentes lázmérő a megfelelő. Más eszközzel gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne több száz gyereket belátható időn belül ellenőrizni, a mérés lassúsága és a folyamatos fertőtlenítés miatt sem. Azonban ahhoz, hogy valóban hasznunk legyen a lázmérésből és a kapott eredmény is megfelelően tudjuk értékelni, ismernünk kell az eszközt, amit használunk.
Az érintésmentes lázmérő működési elve a hősugárzáson alapul. Úgy képes a hőmérsékletünk mérésére, hogy a testünk által kibocsátott sugárzó hőt érzékeli. Fontos tudnunk tehát, hogy az ilyen módon mért érték a bőrfelszín hőmérsékletéről ad információt.
A bőrünk felszíne érintkezik közvetlenül a külvilággal, ez az a felület tehát, ami könnyen átveszi a környezete hőmérsékletét. A tűző nap sugárzó hője gyorsan felmelegíti, a hideg kinti hőmérséklet pedig gyorsan le is hűtheti. Tulajdonképpen így indítja el a testünk hőszabályzásának folyamatát is, amelynek az a célja, hogy a testünk maga ne hűlhessen ki a bőrünk hőmérsékletének gyors változása ellenére se.
Néhány tudnivaló a testhőmérsékletről
A testhőmérséklet mérésekor meg kell különböztetnünk a maghőmérsékletet és a köpenyhőmérsékletet. A maghőmérsékletet szájban, végbélben vagy hüvelyben mérjük; normál értéke fél fokkal magasabb, mint a köpenyhőmérsékleté. Amikor fontos, hogy a mérés pontos legyen, és akár csekély változásait is követni szeretnénk, a maghőmérséklet mérését javasoljuk. Egyébként a gyakorlatban testhőmérséklet alatt a köpenyhőmérsékletet szoktuk érteni, ennek a hatérértékei ismertek a köztudatban, és legegyszerűbben a hónaljban mérhetjük.
A bőrfelszínen mért, érintésmentes („infra”) mérővel a köpenyhőmérséklet mérése lehetséges. Az inframérővel mért érték azonban csak akkor felel meg a köpenyhőmérsékletnek, ha jól választjuk meg a mérés helyét, és a bőrünknek van ideje felvenni a testünk hőmérsékletét.
Érintésmentes lázmérő használatakor vegyük figyelembe a következőket!
- Nem valós, alacsony értéket fogunk mérni, ha a bőr nedves, izzadt. Az izzadás hőt von el a bőrfelszínről, épp ez a szerepe a hőszabályzásban. Emiatt nem ideális mérési hely a homlok és a halánték, hiszen jellemzően ezek azok a területek, ahol először kezdünk el izzadni. A mérésre inkább a nyak, vagy a dekoltázs területe ajánlott, odafigyelve, hogy a bőr felülete száraz legyen.
- Nem valós, magas értéket kapunk, ha a bőrünk túlhevült (hőség, tűző nap miatt), vagy gyulladt (akár rovarcsípás, pattanás, vagy más bőrelváltozás miatt). Így tehát a mérés csak teljesen ép bőrön megbízható. Emellett oda kell figyelni arra, hogy ne közvetlenül tűző napon sorban állás, fülledt helyiségben (vagy autóban) tarózkodást követően mérjünk.
- Ha szükséges, időt kell hagynunk arra is, hogy a gyerekek kifújják magukat. A reggeli iskolába rohanásban kimelegedett, izzadó gyermekeknél felfelé és lefelé is tévedhetünk: attól függően, hogy a bőr mely felületén végezzük el a mérést.
Megtörtént a mérés, de most hogyan tovább?
Ott tartunk tehát, hogy megmértük a gyermek lázát, megbízható, elfogadható módon. Van egy értékünk, amit értelmeznünk kell, és aszerint cselekednünk.
37 fok alatt egyszerű: a gyermek mehet tovább, meg sem kell állnia. Mit tegyünk azonban ennél magasabb érték esetén? Fordítsuk vissza a gyermeket azonnal?
Az egyetemen többször elhangzott szállóige volt: „egy mérés nem mérés”. Egyetlen mérés alapján még egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a gyermek valóban lázas. Orvosként sem a laborleleteket vagy a kóros vérnyomásértéket gyógyítom, hanem az embert. Nem az a cél tehát, hogy a hőmérőn a kívánt érték szerepeljen, hanem az, hogy kiderítsük: az iskolába belépni kívánó gyermek szenved-e fertőző betegségben, vagy sem.
Soha ne kezdjünk intézkedéseket egyetlen magasnak mért érték alapján!
Egyszerűen csak ismételjük meg a mérést 10-15 perces várakozás után. Hagyjunk időt a gyermeknek, hogy kifújja magát, és akklimatizálódhasson a benti hőmérséklethez. Ültessük le, nyugtassuk meg. Legjobb, ha az ismétlő mérést már hónaljban, analóg lázmérővel tesszük meg.
A határérték
Lázról 37.5 fok, vagy afeletti érték esetén beszélünk. Az iskolába lázas gyermek nem léphet be, így tehát ez a határérték kell legyen a mérvadó. A hőemelkedés (37.0-37.4 között) jelezhet betegséget, de lehet teljesen normális is. Ez alapján a lehetségesen fertőzőt a biztosan nem fertőzőtől lehetetlen elkülöníteni.
Hőemelkedés esetén érdemes alaposan kikérdezni a gyermeket, és ez alapján döntést hozni. Hogyan érzi magát? Milyen a közérzete? Tapasztalt-e bármilyen tünetet magán (torokfájás, szaglás vagy ízérzés elvesztése, köhögés, nehézlégzés, hasmenés vagy kiütések a bőrőn)?
Ezekkel a tünetekkel természetesen a normális testhőmérsékletű gyermekek sem léphetnek be az iskolába… Valójában azzal, hogy a szülő reggel beküldi a gyermekét az iskolába, nyilatkozik arról is, hogy a gyermeke teljesen panasz- és tünetmentes. Mégis úgy gondolom, hogy a hőemelkedés észlelése lehet egy alkalom arra, hogy megerősítsük ezt, újra átgondoljuk, számba vegyük a szóba jöhető tüneteket.
Az iskolai lázmérés lehetséges megvalósítását ezzel a folyamatábrával szemléltetem:
Van haszna ennek az egésznek?
Őszintén meg kell mondjam, hogy nem tudom.
Olyan szempontból mindegy is, hogy októbertől kötelező lesz, ezt írja elő a rendelet. Az információk teljességét csak a döntéshozók láthatják át, nem jogos innen, egy nagyon szűk lakosságtöredéket ismerve megítélni ezt.
Vannak szakmai érvek, megfontolások, ami alapján kétségbe vonható a reggeli iskolai lázmérés haszna. De ha azon kezdek el gondolkozni, hogy mégis mi más eszközünk lehetne az iskolába érkezők gyors szűrésére: nekem sincs jobb ötletem.
Ideálisan minden szülő felelősségteljes, minden reggel újra átgondolja, és újra vizsgálja a gyerekeit. A legkisebb, legenyhébb fertőzésre utaló tünet vagy panasz esetén sem viszi semmilyen közösségbe őket. Pedagógusként sem tehetünk mást, mint erre újra és újra felhívjuk a figyelmet, kérünk, ismétlünk.
Minden szabályt ki lehet játszani, és mindig lesznek, akik ki is akarják játszani. Ez ellen nem sokat tehetünk, csak annyit, hogy még mindig, minden nap és kitartóan magyarázzuk.
A könnyen elérhető, nagyon hatékony lázcsillapítók korában nem jelent semmiféle biztosítékot a reggeli rutinszerű lázmérés. Mint ahogyan a láztalanság sem jelenti azt, hogy ne hordozhatnánk a vírust. Maga a fertőzés gyakran lezajlik teljesen láztalanul, hőemelkedés nélkül. Annyit azonban elérhetünk a reggeli mérésekkel, hogy súlyt ad a jelenlegi helyzetnek.
A reggeli iskolai sorbanállást tehát vegyük egy emlékeztetőnek: a járvány itt van, figyelnünk kell egymásra és önmagunkra. Memento mori. Még mindig annyi mindent nem tudunk erről a vírusról… bármelyik nap felborulhat megszokott világunk, vagy bármilyik nap érinthet a betegség súlyos formája minket, vagy szeretett családtagjainkat. A kényelmetlen szabályok azért vannak, mert reméljük, hogy így tovább megmaradhat normális kerékvágásban a rutinszerű életünk.
