Az utóbbi időben figyeltem fel arra, hogy mennyire negatív a mi munkánk. Mintha mindennek csak a visszáját néznénk, vagy inkább alulról, a fenekét… Fókuszunk a baj, a fájdalom, miközben minden erőnkkel abban reménykedünk, hogy nincs. Keresünk, hogy ne találjunk. Vizsgálunk és közben abban bízunk, hogy a vizsgálódásunk eredménytelen marad. Először…

Én is elkaptam… Mindebben csak annyi a jó, hogy most végre kipróbálhatom magamon is azokat a tanácsokat, amiket én szoktam adni. Kipanaszkodhatom magamat magamnak, majd elismételhetem az ezerszer elmondott jótanácsaimat. Érezhetem a saját bőrömön, hogy vajon mennyire megnyugtatóak ezek. Mennyire segítenek, amikor tényleg fáj, és tényleg kétségek között vagyok? Akasztják…

Telefonon lehetetlen minket elérni. Igen, tudom. Folyamatosan foglalt. Igen, tudom. Nem, nem tesszük félre a telefont, hanem tényleg ennyit beszélünk. Hogy mégis miről? Sokszor nem gondolunk bele, hogy mennyi mindent kell figyelembe venni egy terápiás tanácshoz. Egyszerűnek tűnik, hiszen ez csak egy kis nátha, csak a légkondi miatt van, és…

Mostanában többször eszembe jut életem első órája az egyetemen. Anatómia előadás volt. Eleve különleges érzés volt bemenni az Anatómiai Intézet épületébe, a régi, nagy belmagasságú termekbe. Az előadó terem különösen emlékezetessé vált a szűk padjaival és a lehetetlen kis asztalkáival. Kényelmesen ülni és jegyzetelni képtelenség volt rajtuk, és ha valaki…

Igen, még élek. Itt vagyok, figyelek és továbbra is erőt ad, ha írhatok. Az elmúlt hetekben kezdek felszabadulni mindabból, amit a járvány harmadik hulláma jelentett számomra. Bujkál már bennem az öröm, a felszabadultság, de erősebb még a fásultság. Itt az ideje tehát, hogy beszéljek az érzéseimről, mindarról, amit a járvány…

Pedig egyszerűnek tűnik: pecsét, aláírás és kész. Öt perc munka, vagy még annyi sem. Ennyiért biztosan nem fogok sorbanállni, elég csak beüzenni, nem… ? Hát nem. Itt az ideje, hogy leírjam, hogy nekem mit is jelent ez a “csak egy papír”. Először is felelősséget. Minden, amire odabiggyesztem az aláírásom és…

Ez a poszt nagyrészt reakció dr. Novák Hunor gyermekorvos Facebook oldalán közzétett írásaira. Törekszem arra, hogy érthető és érdekes legyen azoknak is, akik nem követik és ezért nem ismerik az előzményeket. Az írásom válasz és kiegészítés is, mert a témát én is fontosnak tartom, ugyanakkor azt is látom, hogy nem…

Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán írjak-e bármit a reményeink szerint hamarosan elérhető koronavírus oltásokról. Minden nap olvasunk újabb és újabb híreket róluk, rengeteg cikk, vélemény, néha ellentmondó adat jelenik meg. Eközben pedig mi háziorvosok csak megpróbáljuk elképzelni a gyakorlatban, hogy hogyan is lehet minél több embert biztonságosan beoltani: számolgatunk, méregetünk, készülünk……

A napokban egy idősebb páciens keresett meg a rendelésen. Időpontra érkezett, és tudni lehetett, hogy a friss leleteit szeretné megbeszélni. Így mielőtt behívtam volna, gyorsan átolvastam ezeket a leleteket. Tehát sok mindent tudtam már róla, csak azt nem, hogy mi az, amiben éppen rám van most szüksége. Mit tehetek hozzá…

Örülök, ha megkérdezik, hogy bírom a munkát mostanában, főleg amióta olyan kézzelfoghatóan itt van a járvány a maga realitásaival. Sejthető, hogy megterhelő nap mint nap, annyi nehéz élethelyzetet látunk… valahol ijesztő is ez az egész, az átvezénylésekkel, átszervezésekkel, egyik napról a másikra hozott döntésekkel és folyamatos újratervezéssel. Sokszor van, hogy…

Az új év beköszöntével az egyorvosnaplója blog is ünnepel: nagyjából egy éve tettem az oldalt nyilvánossá, és kezdtem rendszeresen bejegyzéseket írni. Emlékszem, ahogyan az első ötletektől eljutottam a konkrét elképzelésekig, majd hosszú tervezgetés, olvasás után belevágtam. Sokan segítettek, sokan bátorítottak. És azóta is a visszajelzések azok, amik leginkább lendületet adnak,…

A karácsony körüli napok nyugodtabb időszakot jelentenek a háziorvosi rendelőben. Ilyenkor aki csak teheti, inkább már a közelgő ünnepekre koncentrál, az előrelátó páciensek már régen felírattak elegendő gyógyszert az ünnepek idejére, és inkább a boltokban állunk sorban, mintsem a háziorvosnál intézzük esetleges halasztható ügyeinket. Most van időm nekem is megállni,…

Nálunk átmenetileg újra digitális tanrend van. A család egy része karanténban, másik része ugyan kimehet, de óvatos. Küzdünk a saját munkánkkal, miközben emberfeletti erőfeszítéseket teszünk, hogy ne folyjanak szét teljesen az itthon tanulók napjai. Közben átmegy rajtunk néhány kisebb betegség, nincs baj, de még mindig be vagyunk zárva. Szalad a…

Egy hihetetlenül érdekes újságkivágást osztott meg nemrég Dr. Dobson Szabolcs, a Képes gyógyszerészet oldal szerzője. Egy 1920-as Orvosi Hetilapból származik, a spanyolnátha járvány idején írta báró Korányi Sándor, a múlt századforduló kimagasló belgyógyász tudósa. Megdöbbentett az, hogy mennyire aktuális most is ez az írás. Majdhogynem változtatás nélkül közzétehetném a szavait…

Lassan hozzászokunk, hogy úton útfélen megmérik a lázunk. A rendelőben, az iskolában, rendezvényekre belépve, a határon… Eleinte még jópofa volt, ahogy a szuper érintésmentes lázmérővel lehet lövöldözni a belépőkre, a gyerekeknek is izgalmas, különös esemény, egy új kütyü… Mára már inkább unalmas, megszokott rutin, a mindennapok természetes része: szinte észre…