Úgy érzem, hogy érdemes újra írnom az evidence based orvoslásról, és arról, hogy mit is jelent ez valójában. A kifejezést lefordítva valahogy úgy tudjuk visszaadni magyarul, hogy „bizonyítékokon alapuló orvoslás”, és talán éppen a kifejezés döcögőssége tehet arról, hogy a köztudatban olyan sok a félreértés körülötte.
Az evidence based orvoslás (EBM) valójban csak egy hozzáállás: nem valami, hanem egy működésmód, ahogyan dolgozom.
Amikor ragaszkodom az EBM működésemhez, nem azt csinálom, hogy nem veszek tudomást azokról a dolgokról, amikről nem készült study… Nem veszem fel a szemellenzőm, nem istenítem a kutatást, nem becsülöm többre, mint a hétköznapi, kétkezi tapasztalatomat.
Mutatom ábrán, hogy mit teszek mindezek helyett. Itt van ugyanis az evidence based gyakorlat (EBP) valódi definíciója:
A bizonyítékokon alapuló gyakorlat tehát három részből áll:
- jó minőségű kutatások megléte. Sokan azt gondolják, hogy ez épp elég az evidence basedhez, pedig csak egy része az egész hozzáállásnak. Az evidence based működésmódhoz ugyannannyira fontos a másik két halmaz is.
- az orvos saját tapasztalata és meggyőződése és a
- páciens élethelyzete (hite, lehetőségei, környezete).
Csak ott van evidence based orvoslás, ahol mind a három tényező kiegyensúlyozottan jelen van.
Hogy mennyire nem elég önmagában a kutatásokra és összefoglaló közleményekre támaszkodni, éppen az tudja a legjobban, aki sokat olvas, és naprakész akar maradni egy témában. Nincs ugyanis olyan, hogy mindenre jó kutatás: minden egyes különálló study az egésznek csak nagyon leszűkített aspektusát tudja vizsgálni. Mindezen túl a különálló rengeteg studyt tudnunk kell jól összehasonlítani és értelmesen összegezni.
Tudományos közleményekből csak egészen konkrét és nagyon jól feltett kérdésekre tudunk választ találni. Valójában a kérdés feltevése a legnehezebb. A kérdés feltevésével már a határainkat is jól látjuk. Így soha nem fogunk tudni választ kapni arra, hogy például egy bizonyos orvosi kezelés „jó-e”. Arra viszont igen, hogy jobb-e, mint egy másik konkrét kezelés. Kis lépés, de segíthet a döntésben, ha pontosan tudjuk, hogy milyen szempontok alapján szeretnénk dönteni.
Még a CoViD járvány kezdetén részt vettem egy online konferencián, ahol a bizonyítékokon alapuló orvoslás volt a téma. Több elméleti téma mellett volt egy különösen gyakorlatias előadás is, ami nagy hatást tett rám. Egy kórházi vezető mutatta be, hogy hogyan hozott meg egy konkrét döntést evidence based módon.
A CoViD járvány elején ugyanis kórházi vezetőként el kellett döntenie, hogy azoknak a dolgozóiknak, akik nem a közvetlen CoViD ellátátban vesznek rész, milyen típusú maszkot szerezzen be. Emlékszünk mindannyian, milyen égető téma volt ez akkor. Egymást érték a vélemények és az eszmecserék, hogy melyik maszk mire jó, nagy volt a hangzavar és a zűrzavar ebben (is). Ez a vezető bemutatta nekünk az egész döntési folyamatot: a jó kérdés feltevését, a keresők használatát, a közlemények válogatásának szempontjait, az összegzést, mindent. A konklúzió az lett, hogy a nem közvetlen CoViD ellátóaknak az egyszerű sebészi maszk körültekintő használat mellett tökéletes védelmet nyújt, költségei alacsonyabbak, így elegendő ezeket beszerezni. Itt véget is ért volna az előadás, ha egy szemfület hallgatói kérdés nyomán ki nem derül, hogy végül a kórház FFP2 típusú maszkokat szerzett be erre a célra.
Nem is lehetett volna szebben bemutatni, hogy mi az igazi EBM. Ez a felelősségteljes vezető ugyanis nagyon jól tudta, hogy nem elég a megfelelő védőeszközök biztosítása. Pontosan ugyanannyira fontos, hogy azok az emberek, akik másnap dolgozni fognak az akkori a felfokozott és zűrzavaros időszakban, biztonságban is érezzék magukat. Megbecsülését, támogatását tudta azzal kifejezni, hogy végül nem kizárólag a tudományos közlemények alapján döntött.
Minek kellett akkor végigjárni a fárasztó, rengeteg olvasással járó döntési utat? Nem lett volna egyszerűbb „csak úgy” dönteni? Vagy egyszerűen engedni a nyomásnak, és elfogadni azt, amit az ott dolgozók szeretnének?
A válaszom ezekre a kérdésekre egyértelműen nem. A döntési folyamat bennünk dolgozik: csak ha ott van mögöttem az egész út, csak akkor leszek képes később nem beleragadni a megszokásba. Ha újra felidézem magamban a döntés folyamatát, képes leszek a saját korábbi szemléletemen változtatni. A folyamatos felülvizsgálat nélkül ugyanis nem létezik EBM.
