Az oltásról és a bizonytalanságról

Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán írjak-e bármit a reményeink szerint hamarosan elérhető koronavírus oltásokról. Minden nap olvasunk újabb és újabb híreket róluk, rengeteg cikk, vélemény, néha ellentmondó adat jelenik meg. Eközben pedig mi háziorvosok csak megpróbáljuk elképzelni a gyakorlatban, hogy hogyan is lehet minél több embert biztonságosan beoltani: számolgatunk, méregetünk, készülünk… Pedig valójában még mi sem tudunk többet, mint bárki, aki érdeklődve olvassa a híreket.

Mégis úgy döntöttem, hogy leírom a gondolataimat, hátha segítséget jelent a döntésben, és talán megnyugvást is adhat bizonyos dolgokban. Ha kiváncsi vagy a mezei háziorvos egyszerű, gyakorlatias szempontjaira, olvass tovább.

Összességében a legnagyobb problémának az információ-hiányt tartom. Önmagában az információnak, és a legegyszerűbb, leggyakorlatiasabb kérdésekben való világos tájékoztatásnak szorongáscsökkentő hatása van. Az utóbbi hetekben egyre többen kérdeznek minket a koronavírus oltásokkal kapcsolatban. Én örülök ezeknek a kérdéseknek, mert fontosnak tartom, hogy tudjunk kérdezni és legyen kitől kérdezni. Ez a bizalom az alapja az egész orvos-beteg kapcsolatnak. Azonban ezekben a napokban még nagyon sok kérdésre egyszerűen nem tudok válaszolni: még nem tudjuk melyik készítmény lesz elérhető számunkra, így lehetetlen válaszolni egészen konkrét kérdésekre. Így egyelőre marad a folyamatos tájékozódás, figyelem, és erre bíztatok én is mindenkit. Nem kell, hogy mindannyian szakértők legyünk. Arra van szükség, hogy az egyes helyzetekben tudjuk, kit kell megkérdezni. Én pedig hiteles forrásként ajánlom a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság honlapját és a hozzá tartozó tematikus facebook csoportot.

Távol áll tőlem az oltásellenesség, most mégsem tudom határozottan képviselni, hogy mindenki mindenképp oltassa be magát… A hozzáállásom oka az, hogy háziorvosként úgy érzem, hogy elsősorban a személyes példaadást, a személyre szabott ellátást, a felelősséggel meghozott tájékozott beleegyezést kell képviseljem.

Én már beoltattam magam

Kezdjük a személyessel: amint lehetőségem volt rá, kértem és meg is kaptam a koronavírus elleni oltást. Kiváltságos helyzetben érzem magam emiatt, hálás vagyok érte. Azt azonban mégsem mondanám, hogy gondolkodás nélkül rohantam az oltásért… Azért döntöttem úgy, hogy kérem az oltást, mert lehetőségem volt megismerni a konkrét készítmény működését, összetevőit, olvashattam az eddigi tapasztalatokról. Feltehettem kérdéseket, kaphattam válaszokat és elfogadtam, hogy sok kérdésre még nincs biztos válasz, egyszerűen azért, mert még nem telt el elég idő.

Amikor az oltásra gondoltam, az a hihetetlen mértékű vágy erősödött bennem, hogy végre vizsgálhassak szabadon, dolgozhassak úgy, ahogyan a lelkiismeretem nyugodt, és ahogyan a szakmát tanultam. Hogy újra természetes lehessen a gyógyításban az érintés, amely még mindig alapvető része az orvos-beteg kapcsolatnak, és nincs olyan modern vívmány, amely kiválthatná azt. A normális munka reményében vállaltam – jelen tudásunk szerint elhanyagolható – kockázatot.

A te döntésed, személyre szabva

A háziorvosok számára természetesen nem újdonság a védőoltásokról való tájékoztatás és tanácsadás. Folyamatosan végezzük ezt a munkát, és most ebben a felfokozott helyzetben sem szeretném más szemlélettel tenni, mint eddig.

Van egy orvosi alapelv, amely számomra a legfontosabb, ezért is van itt a blogon is kiemelten idézve: „primum nil nocere”, az orvosi eskü kulcsa. A „primum nil nocere” azt jelenti, hogy a gyógyítás során arra törekszem, hogy a tevékenységemmel legfőképpen ne ártsak. Ne tegyem ki a páciensem olyan eljárásoknak, amelyek megterhelőek és nem járnak egyértelmű előnnyel. Ne írjak olyan gyógyszereket, amelyek nem feltétlenül szükségesek, használatukra nincs egyértelmű evidencia. Képviseljem a biztosat, és ne beszéljek olyanról, amiről nincs elegendő ismeretem. Amikor valamit nem tudok, vállaljam, hogy a kérdésre nincs egyértelmű válasz, ne tegyek semmit puszta cselekvésvágyból vagy a hozzáértés jó érzése miatt.

Szerintem nincsen általánosságban vett oltáspárti nézőpont. Konkrét készítményről és konkrét beteg esetében lehet felelősen tanácsot adni. Amíg ezekről nincsen elegendő információ a kezünkben, a legjobb tanács az, hogy várjunk. Nem kell most döntést hozni olyan kérdésben, amelyről nincs még megfelelő tudásunk, és nem mellesleg nincs itt a kezünkben a készítmény sem.

Várható, hogy lesz majd olyan időszak, amikor egyszerre lesz elérhető többféle vakcina is. Egyáltalán nem mindegy, hogy kinek melyiket javasoljuk, tisztán kell majd látni az indikációs köröket, ellenjavallatokat. Ennek a döntésnek a helye pedig elsősorban a személyes konzultáció lesz a kezelőorvossal. Minden eset egyedi, és a kockázatokat is egyénileg kell kinek-kinek mérlegelnie.

Azonban még nem tartunk itt, nincs a kezünkben a dokumentáció, sem az alkalmazási előirat. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben teljesen jogos, sőt nagyon is racionális hozzáállás az, ha valaki úgy dönt, hogy kivár. Különösen akkor, ha nem él kockázatosan (ellentétben velem… ) és körültekintően betartja a járványügyi ajánlásokat (unásig ismert távolságtartás, maszk és kézmosás).

Beszéljünk a felelősségről

A koronavírus oltás jelenleg önkéntes. A lehetőség mindenki számára nyitva áll, de személyes döntésen alapul. Hosszú út vezet addig, amíg az oltás a te válladba is beadásra készen áll. Sokszereplős történet, ahol minden egyes szereplőnek megvan a maga felelőssége. Nézzük hát meg ezt az utat!

Vannak gyártók, az ő felelősségük az, hogy jó terméket készítsenek: olyat, ami hatásos és biztonságos. Az ő felelősségük a jó színvonalú kutatások kivitelezése és közzététele, az indikációs kör meghatározása, a várható mellékhatások és figyelmeztetések közzététele.

Vannak a hatóságaink, akik engedélyt adnak egy-egy oltás forgalomba hozatalára. Az ő felelősségük, hogy a készítmény dokumentációját átnézzék, ellenőrizzék, szükség esetén újakat kérjenek. Ők a biztosítékai annak, hogy a készítmény tényleg az, amit a gyártója állít róla.

Aztán van az egyszeri oltóorvos, aki mondjuk legyek én. Az én felelősségem az, hogy minden egyes alkalommal megbizonyosodjak arról, hogy a készítmény használata az alkalmazási előiratnak megfelel. Konkrétan: a páciensnek az oltás beadható, ellenjavallata nincs, tisztában van azzal, hogy mit kap és ebbe egyértelműen beleegyezett. Emellett az én felelősségem, hogy az oltást jó technikával, jó helyre adjam be, majd ha esetleg szövődményt tapasztalok, a beteget megfelelően ellássam.

És mi a páciens felelőssége? Nagyjából minden más. Az ismert és nem ismert szövődmények, a mellékhatások észlelése és jelentése, az esetleges hosszú távú nem várt hatásokkal való együttélés… Nem kis döntés ez, és engem nyugtalanít, ha nem vesszük eléggé komolyan.

Ezzel együtt ugyanúgy a páciens felelőssége az is, ha nem kéri az oltást, és magának a betegségnek lesznek maradandó szövődményei. A páciens felelőssége, ha az oltás elmaradása miatt nem utazhat, nem mehet el rendezvényekre vagy hosszan karanténba kényszerül. Mérlegelni kell, és dönteni. Ezt a lépést senki nem teszi meg helyette.

Az oltás egy lehetőség

Én a mindennapi munkám során nem igazán találkozom oltásellenességgel. Nyilván ennek az egyik oka az, hogy aki oltásellenes, az eleve az egész egészségügyi ellátórendszer felé is bizalmatlan, és nem keresi fel az orvost pusztán azért, hogy a véleményét az orra alá dörgölje. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy az összeesküvés elméletek alapján oltásellenes emberek csak egy hangos kisebbséget képviselnek.

Én inkább azt tapasztalom, hogy többség kíváncsi, és szeretne többet tudni. Várják az oltást, lesik a híreket, hogy vajon mikor kerülhetnek sorra. Vagy éppen aggódnak, hogy lemaradnak, ezért állandóan kérdeznek, türelmetlenek.

Az oltás tehát egy lehetőség, a jó lehetőségekkel pedig élni szoktak. Sőt, harcolni érte, versengeni, áldozatokat hozni. Amikor én jelentkeztem a saját oltásomra, nem volt egyszerű időpontot szerezni: telefonálások, e-mailek, információ morzsák és remények szegélyezték az utat. Aztán amikor az előre szervezett időpontomon megjelentem az oltóponton, legalább húsz méteres sor fogadott az utcán. Hideg volt, mínusz néhány fok. Csendben álltunk egymás mögött, türelemmel vártunk, mert örültünk, hogy nekünk egyáltalán jutott oltóanyag.

A mostani bizalmatlanság természetes, és nem is teljesen alaptalan. Hogyan is tudnánk biztosat mondani valamiről, amiről nincs is elég információnk? Hiteles információkra van szükség, megfelelő időben és megalapozottan. A gondolkodás nélküli optimizmus hiteltelen.

Ahogyan egyre több lesz az információnk a koronavírus oltásról, úgy lesz egyre könnyebb és egyre egyértelműbb a döntés is. Idővel a mostani bizonytalanságok kitisztulnak. Ez egy természetes folyamat, a siettetése fölösleges és akár ellentétes hatású lehet.

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu