Pedig egyszerűnek tűnik: pecsét, aláírás és kész. Öt perc munka, vagy még annyi sem. Ennyiért biztosan nem fogok sorbanállni, elég csak beüzenni, nem… ? Hát nem. Itt az ideje, hogy leírjam, hogy nekem mit is jelent ez a „csak egy papír”.
Először is felelősséget. Minden, amire odabiggyesztem az aláírásom és rányomom a pecsétem, onnantól kezdve az én szakmai felelősségemmé válik. Én nyilatkozom, én igazolom, hogy ami ott van, az szakmailag megállja a helyét.
Másodszor gondosságot. A hozzám fordulónak nem csak az aktuális kérését hallom meg, hanem észreveszem azt is, ami mögötte lehet. Törődöm vele.
Harmadszor pedig a határaim ismeretét. Tudom, mi az én feladatom, ismerem a rám vonatkozó szabályokat (pontosan és visszanézhetően), és felismerem azt a pontot, amikor már nem vagyok elég, vagy egyszerűen nem az én dolgom.
A leggyakrabban előforduló „csak egy papír” az a beutaló szokott lenni, amelyet valamilyen panasszal kérnek, de vizsgálat nélkül.
Beutalók, látatlanban
Egy beutaló megírásával valójában a következőkről nyilatkozom: a beteget kikérdeztem, megvizsgáltam, és úgy látom, hogy több vizsgálatra van szükség a diagnózishoz vagy a megfelelő kezeléshez. Hogyan nyilatkozhatnék minderről vizsgálat nélkül?
Egyszer egy páciensünk többszörös áttétellel üzent, hogy szeretne egy beutalót reumatológushoz, mert fáj a válla… Nem azért nem adtam neki, mert kekeckedős vagyok. Nem is azért, mert felesleges körökre akartam volna őt kényszeríteni az amúgy is fájós vállával. Hanem azért, mert valóban segíteni szerettem volna neki, és mert valóban aggódtam érte.
A vállfájdalom ugyanis, főleg, ha előzmény nélkül jelentkezik, jele lehet akár szívinfarktusnak is.
Állhat mögötte valamilyen érrendszeri betegség.
Lehet idegrendszeri eredetű is.
Lehet, hogy azonnal kell lépni. Lehet, hogy ráér hónapokat.
Nem tudhatom, amíg nem vizsgáltam meg. Néhány egyszerű fizikális vizsgálattal a sürgősségről és nagy vonalakban a diagnózis irányáról döntést lehet hozni. A vizsgálatot követően pedig akár azonnal tudok adni megfelelő gyógyszereket, amelyek enyhítik a fájdalmat. Sőt, nem egy esetben tudunk alkalmazni olyan terápiát, amely hosszú távra is gyógyulást jelent.
Természetesen ha szükséges, időben tudunk adni beutalót is a reumatológiára, de akkor már meghatározott céllal, kérdéssel, tervvel. MIért is adnék látatlanban beutalót, ha mindenkinek az érdeke az, hogy ne tegyem?
A beteg jobb ellátást kap.
Én nem kockáztatom a szakmai becsületem.
A reumatológus pedig csak azokkal a betegekkel foglalkozik, akik tényleg hozzá valók.
Kezdetnek elég, ha a „csak” kimarad
Tudom, hogy létezik rossz rutin, és hogy sokaknak van rossz tapasztalata a háziorvosi ellátással. Tudom, hogy nehéz belelátni a mi munkánkba, és sokszor nem elég egyértelmű az, hogy mi mindent tudunk gyógyítani és gondozni a háziorvosi rendelőben is. Túl sokszor készülnek semmitmondó sablonszöveggel megírt beutalók, és túl sokszor valóság, hogy a betegnek alig van alkalma elmondani a panaszait.
A bizalomért nekem is dolgoznom kell. Nem adják gyorsan, és nem jár automatikusan csak azért, mert doktor van a nevem előtt.
Addig is, amíg vissza nem szerezzük a bizalmat az alapellátásban, szeretettel várlak mindenféle papírokért! Szeretnélek végighallgatni, számít a te elképzelésed a megfelelő betegellátásról. A papír viszont, amit kiadok, az az én szakvéleményem. Munka van mögötte, benne. Érted.
dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu
Pingback: Az orvos is ember… avagy miért leszek egy egyszerű kéréstől türelmetlen és dühös? – Egy háziorvos naplója