Hogyan mondjam meg? – kommunikációs helyzetgyakorlat oltás beadásakor

Ez a poszt nagyrészt reakció dr. Novák Hunor gyermekorvos Facebook oldalán közzétett írásaira. Törekszem arra, hogy érthető és érdekes legyen azoknak is, akik nem követik és ezért nem ismerik az előzményeket. Az írásom válasz és kiegészítés is, mert a témát én is fontosnak tartom, ugyanakkor azt is látom, hogy nem elég körültekintő kommunikációval az említett posztok mennyire könnyen okozhatnak elbizonytalanodást vagy a veszélyek téves megítélését.

Röviden összefoglalva dr. Novák Hunor több bejegyzésében is írt arról, hogy mennyire fontos az oltások megfelelő helyre és megfelelő technikával történő beadása. Az oltások többségét izomba adjuk, és felnőtteknél általában a vállizmot választjuk, mert könnyen elérhető, nem futnak a közelben nagyobb ér- és idegképletek, így könnyen és kockázatok nélkül végezhetjük el a vakcinációt.

A lényeg az, hogy az oltóanyag izomszövetbe jusson. Ezt sokféleképpen lehet helyesen elvégezni, és első körben szeretnék mindenkit megnyugtatni: az izomszövetet eltalálni végtelenül egyszerű feladat. Gyakorlatilag lehetetlen elrontani.

Ugyanakkor vannak rossz rutinok, amelyek sokaknál rögzülhettek, és valóban akadályozzák a biztonságos vakcinációt. Ilyen a bőr összecsípése, vagy a beadás helyének nem megfelelő megválasztása. Emellett felesleges gyakorlatnak tűnik a fecskendő visszaszívása az oltás beadása előtt. A visszaszívás célja az arról való meggyőződés, hogy nem érpályába adjuk az oltóanyagot. A vállizom esetén ennek az esélye olyan kicsi, hogy nyugodtan el is lehet hagyni ezt a biztonsági lépést. Összességében azonban ezek a gyakorlatok önmagukban nem számítanak hibának, és egyáltalán nem teszik hatástalanná az oltást. Hiba az, ha nem izomszövetbe jut be az oltóanyag, egyébként pedig oltani lehet szépen és rutinosan, meg kicsit félszegen és rutintalanul is, ki-ki a gyakorlottságától függően.

Mindezek nagyon fontos és megszívlelendő részletek, aki oltani készül, gondolja végig. Az én nagy kérdésem viszont az, hogy valóban érdemes volt-e mindezt olyan módon a nyilvánosság elé tárni, hogy az könnyen szolgálja az orvosok (és különösen a háziorvosok) lejáratását, és fórumot teremtsen az ellentétek kiéleződésének.

Figyelmesen végigolvasva a bejegyzéseket és az azokra adott hozzászólásokat, egy többször visszatérő kérdéssel találkoztam. Mégpedig: ha már egyszer így kiokosodtunk az injekciózás technikai részleteiről, vajon

szóljuk-e az orvosnak, ha szerintünk nem jól akarja beadni az oltást?

Abszolút jogosan merül fel ez a kérdés, és sajnálattal láttam, hogy ebben dr. Novák Hunor nem foglal állást. Pedig ha már elindultunk az úton, vezessük rajta végig a követőinket…

Nyilvánvalóan nem érdemes csak úgy posztolgatni. Ebben a témában akkor van értelme írni, ha

  • elsősorban a kollégáknak írunk, és felhívjuk a figyelmet az egyszerű technikai részletekre, közösen átbeszéljük, hogy mit, miért és hogyan is érdemes csinálni
  • vagy széles nyilvánosságnak írunk, és nem hagyjuk figyelmen kívül a felmerülő következtetéseket…

Engem személy szerint ez az utóbbi téma különösen is érdekel. Mindig is vonzott a nehéz helyzetekben való kommunikáció, ezért is választottam annak idején szakdolgozati témámnak az orvosi hibák kommunikációs kérdéseit (ehhez kapcsolódott ez a cikk is). Így korábbi tapasztalataimmal és tudásommal felvértezve szeretnék gyakorlati tanácsokat adni ennek a furcsa kommunikációs helyzetnek a megoldására.

Nyílt kommunikáció

Kommunikációs szakemberek egyöntetű véleménye szerint általánosságban a minél nyíltabb kommunikáció a célravezető. Azok a dolgok, amikről nem beszélünk, ugyanúgy jelen vannak az adott helyzetben, alakítják azt, de lehetetlenné teszik a gyors és megnyugtató tisztázást. Érdemes tehát minél előbb nyíltan kifejezni az elvárásainkat, de ugyanígy a kétségeinket és bizonytalanságunkat is.

Bizalom

Az orvos és a beteg kapcsolata bizalmon alapul. A ma praktizáló orvosok jól tudják, hogy ez a bizalom egyáltalán nem automatikus: hosszú idő alatt, több találkozás során alakul ki. Van, hogy megfoghatatlan, ösztönös szimpátián alapul, de van, hogy konkrét tapasztalatok és egészen személyes történet során jön létre.

Ez a bizalom érték, érdemes megőrizni. Ha olyan orvosod van, akiben megbízol és eddig úgy tapasztaltad, hogy érdemes a bizalomra, akkor az injekció technikai kivitelezését is nyugodtan bízd rá. Ha ez az alapvető bizalom hiányzik az orvosod felé, akkor mindenképpen olyan centrumban kérd majd az oltást, ahol naponta nagyon-nagyon sokat adnak be. Nyilvánvalóan az tud a legjobban oltani, aki nagyon sokat gyakorolja, így valóban rutinos és gyors lesz.

Időzítés

Semmiképp se akkor hozakodj elő a kérdéssel, amikor már a fecskendő az orvos kezében van! Senki sem szeret úgy dolgozni, hogy közben kritikusan figyelik. És ezt nem azért mondom, mintha az orvos “isten” lenne, aki nem hibázhat és ne lehetne bármit megmondani neki… Csak képzeljünk el például egy kőművest, aki nálad dolgozik, te pedig mögé állsz, és folyamatos kérdésekkel bizonyosodsz meg a megfelelő munkájáról (biztos vízszintes? és biztosan jó arányban keverte? úgy hallottam, van erre már jobb technológia is…). Próbáld ki, és figyeld meg, hogy hány napig fog nálad dolgozni!

Az oltás beadását mindig megelőzi egy rövid orvosi konzultáció. Ilyenkor egy kérdőív alapján végignézzük a korábbi vagy krónikus betegségeket, a rendszeresen szedett gyógyszereket, stb. A konzultáció során van idő és hely megbeszélni minden felmerülő kérdést, ekkor mondjuk el a várható mellékhatásokat is. És itt van a megfelelő idő arra is, hogy megbeszéld az orvossal a kétségeidet a beadás módjáról.

Elsősorban magadról beszélj!

Ha a mélyére nézünk, a kérdés mögött valójában két nehéz érzelem van: az aggodalom és a bizalmatlanság. Ez a valódi probléma, és ha ebből indulsz ki, biztosan célt érsz. Érdemes figyelni, nehogy szándékodon kívül minősítésnek vagy támadásnak hasson a kérdésed.

Például elmondhatod, hogy olvastál arról, hogy mennyire komoly következményei van annak, ha az oltóanyag zsírszövetbe kerül, és te aggódsz ettől a lehetőségtől. Vagy megkérdezheted, hogy hova fogod kapni pontosan az oltást, így még a beadás előtt megbizonyosodhatsz a megfelelő helyről. Nyugodtan beszélhetsz a félelmeidről, könnyen lehet, hogy éppen csak néhány megnyugtató szó hiányzik számodra a teljes bizalomhoz.

Biztos, hogy jól ítéled meg az orvos mozdulatát?

Aki már oltott néhányat, az tudja, hogy ahány ember, annyiféle váll létezik. Ez egy gyermekorvos számára kevésbé jelentős szempont, mert a csecsemők között ritkák az ekkora különbségek.

Egy nagydarab embernek a válla is vastagabb: náluk valóban nagyon fontos a bőr széthúzása, és figyelni kell, hogy elég mélyre szúrjuk a tűt, hogy mindenképpen túljusson a bőr alatti zsírszöveten. A másik véglet pedig jellemzően idősebbeknél fordul elő: amikor szinte nincs is bőr alatti zsírszövet, és az izomszövet is igen kevés. Ilyenkor én bizony az ujjaimmal összehúzom az izomszövetet, hogy könnyebb legyen beletalálni. Könnyen lehet, hogy ez a mozdulat kívülről a bőr “összecsípésének” látszik… Vigyázz tehát, nehogy elhamarkodottan ítélj olyasmiben, amit nagyon nehéz kívülről megítélni.

Gyúrjunk deltára!

És hogy mi a legbiztosabb módja annak, hogy jó helyre kapd az oltásodat? Csak most és csak neked elárulom a titkot! Nagyon egyszerű: minél kevesebb bőr alatti zsírszövet, és minél kidolgozottabb, szép deltaizom. Szóval hajrá! Van még néhány hónap a valóban tömeges oltásokig, elő a fekvőtámaszokkal!

Ha így teszel. nem lesz kérdés, hogy izomba kaptad (bőr alatti zsírszövet? mi az?), és akár az ajtóból, csukott szemmel is beadják neked, valahogy így (csak egy kicsit kell máshova célozni):

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu

Ha tetszett, ossza meg másokkal is!
  •  
  •  

1 thought on “Hogyan mondjam meg? – kommunikációs helyzetgyakorlat oltás beadásakor”

  1. László Lívia

    Köszönöm Kamilla!
    Novák dr is biztosan jót akar,csak rosszul csinálja.
    Az igazán jó orvos alázatos…azért,mert tudja,hogy nem mindenható,tiszteli és megérti a másik embert.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük