A napokban egy idősebb páciens keresett meg a rendelésen. Időpontra érkezett, és tudni lehetett, hogy a friss leleteit szeretné megbeszélni. Így mielőtt behívtam volna, gyorsan átolvastam ezeket a leleteket. Tehát sok mindent tudtam már róla, csak azt nem, hogy mi az, amiben éppen rám van most szüksége. Mit tehetek hozzá én a betegsége történetéhez?
Belépett, kissé bizonytalanul állt meg az asztalomtól távolabb. Hellyel kínáltam, közelebb jött, végül leült.
– Miben segíthetek? – kezdtem a szokásos kérdésemmel. Ő elkezdett beszélni keresve a szavakat, láthatóan igyekezett minél rövidebben összefoglalni jövetele célját. Még csak két mondatot mondott végig, amikor hirtelen megállt, és kérdőn rám nézett:
– Maga most tényleg végig fog hallgatni?
– Persze, folytassa nyugodtan, hiszen még nem is tudom, hogy miért érkezett…
– Huh… akkor tényleg elmondok mindent, ahogyan történt. És kérdezni is fogok.
És elmesélte betegsége történetét, ami egyáltalán nem volt hosszadalmas, sem különösebben bonyolult, vagy a szokásostól eltérő. Időnként még megállt, rám nézett, mintha azt kérdezné: tényleg, még mindig meghallgat, folytathatom még, kérdezhetek még?
Pilling János azt írja, hogy átlagosan az orvos 18 másodperc után félbeszakítja a páciensét. Az én betegemnek még sokkal rosszabb tapasztalatai lehettek. Az elején elmondott két teljes mondata bőven nem volt még 18 másodperc…. Úgy nagyjából 6-8 másodperc teljes figyelemtől már zavarba jött.
A rendelés végén belül mosolyogva gondoltam vissza erre a betegre. Nem csináltam semmit, csak végighallgattam, és válaszoltam néhány egyszerű kérdésére azokkal a vizsgálatokkal kapcsolatban, amelyeket a szakellátásban végeztek el. A meghallgatás és a válaszadás megnyugtatta a beteget, aki így megerősödve távozhatott, és engem is belső örömmel és jó érzéssel töltött el, hogy valóban segítettem, egyszerű, mindennapi eszközökkel.
Ritka az ilyen nap. Amikor megerősödöm abban, hogy miért választottam éppen ezt a területét az orvoslásnak. Szeretem, hogy én döntöm el, hogyan zajlik a rendelés, mennyi időt szánok egy-egy betegre. Szeretem a legkülönfélébb leletek és panaszok összefésülését. Szeretem a legegyszerűbb kérdéseket, és szeretem, hogy egészen gyakorlatias válaszokat adhatok. És szeretem látni, ahogyan pusztán a figyelmes hallgatás elrendezi az összevisszaságot.
