Távgyógyító lettem

Távgyógyítóvá válásom gyakorlatilag egyik napról a másikra történt. Hétfőn még nagyjából 15 embert végigvizsgáltam felső légúti panaszokkal. Aztán kedden már mindenkit hazaküldtünk, és kértük, jelentkezzen telefonon. Volt tehát egy napunk átállni, váltani, levetkőzni a régi rutinjainkat, és kitalálni, hogy hogyan működhet mindez hatékonyan és biztonságosan.

Most már eltelt több mint egy hónap a távgyógyításban, tanulunk mi is, és alkalmazkodnak a betegeink is. Azóta megjelentek új lehetőségek, alkalmazások, online diagnosztikai felületek, kis szakmai közösségek; keressük és meg is találjuk a kapcsolatot a szakorvosokkal. Csörögnek a telefonok, érkeznek e-mailen a fényképek, működik az elektronikus recept.

Számomra az átállásban az volt a legnehezebb, hogy teljesen szembemegy azzal, amire eddig szakmailag szocializálódtam. Tulajdonképpen eddig a távgyógyítás tabu volt. Azt tanultuk, és azt várták el tőlünk, hogy felelős tanácsot csak személyes vizsgálat után adjunk. Lehet tévednünk, és sajnos előfordul, hogy egy beteg állapotát rosszul mérjük fel, elnézhetünk bármilyen tünetet. Amit viszont tilos: gondatlannak lenni, azaz panasz esetén nem végezni alapos fizikális vizsgálatot.

Most mégis ezt tesszük, mert jelenleg az alapos fizikális vizsgálattal többet árthatunk. Most ez az olyan alapvető orvosi tett veszélyess vált, jószándékunkkal és szakmai hozzáértésünkkel a vírus terjesztőivé válhatunk, veszélybe sodorhatjuk a legelesettebb betegeinket.

Amikor telefonon panaszokat és tüneteket hallgatok, becsukom a szemem. Nehéz valóban odafigyelnem úgy, hogy nem tudom felvenni a szemkontaktust. Amikor csörög a telefon, általában éppen valami mással foglalkozom. Nem én hívtam be a beteget a rendelőbe, és nem akkor, amikor kész vagyok őt fogadni. Lehet, hogy még az előző páciens kartonjában adminisztrálok, e-mailre válaszolok, vagy épp egy cikk közepén tartok. De most csörög a telefon, most kell válaszolnom. Ezért inkább becsukom a szemem, hogy valóban oda tudjak figyelni arra, akivel beszélek.

Miben segíthetek?

Ahogy korábban írtam, még személyes találkozás során is előfordulhat, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy a páciens mit is szeretne az orvostól. Telefonon ráadásul kiesik a kommunikáció java: nem látom az arckifejezést, a gesztusokat, romlik a hangszín, előfordul, hogy zajos a vonal, ami magát az érthetőséget is zavarja.

Ugyanúgy adminisztrálunk

A telefonos konzultáció során ugyanúgy megnyitjuk a betegkartont, és ugyanúgy rögzítjük a panaszokat és az adott tanácsokat még akkor is, ha nem történik receptírás vagy továbbutalás. Ez azért is fontos, mert így rögtön látom a rendszeresen szedett gyógyszereket, az előző betegségeket, leleteket. Másrészt még a legegyszerűbb panasz vagy kérdés esetén is nagyon fontos, hogy utólag is lássuk, pontosan mikor és miért jelentkezett korábban egy páciens. Nem tudhatjuk, hogyan alakul egy betegség, később jelentéktelennek látszó tünetek is jelentőssé válhatnak.

Így jellemzően a pár perces, gyorsan elrendezhető telefonhívásokat is legalább ugyanannyi ideig tartó adminisztráció követ. De inkább némileg hosszabb, mert írni mindig lassabb, mint szóban válaszolni.

Vörös zászlók

Nem látom a beteget, ezért minden egyes információra külön-külön rá kell kérdeznem. Személyes találkozás esetén annyi minden van, ami magától értetődő! Ahogy belép a beteg a rendelőbe, megfigyelem a mozgását, a testtartását. Látom a bőre színét, tapintom a hőmérsékletét, pulzusát. Érzékelem a légzését, hallom ahogyan beszél, és rögtön van benyomásom a vérkeringéséről is. Tulajdonképpen a betegségek súlyosságát ilyen “észrevétlen” módon hamar fel tudjuk mérni, alig vesz el plusz időt.

Minden panasz esetén az első legfontosabb feladat a sürgősség megállapítása.

Ebben segítenek a vörös zászlók. Ezek egy-egy betegségcsoporthoz vagy tünetcsoporthoz tartozó figyelemfelhívó tünetek, amelyek azt jelzik, hogy azonnal kell cselekednünk. Ilyenkor kórházi ellátás nélkül maradandó egészségkárosodás jöhet létre. Meghallok egy ilyen figyelemfelhívó tüntet, és már látom is a rátűzött vörös zászlót…

Míg ez az állapotfelmérés személyes találkozás esetén sokszor külön kérdés és különösebb vizsgálat nélkül megtehető, addig telefonon mindent külön meg kell kérdezni… Ez azt is jelenti, hogy időnként felteszek irrelevánsnak, nem túl odatartozónak tűnő kérdést is, és nem is tágítok mellőle, amíg pontos választ nem kapok.

Türelem

Nehéz minket most elérni. Nem tudunk érkezési vagy bejelentkezési sorrendben szólítani. Igen, előfordul, hogy a telefon folyamatosan foglaltat jelez, vagy kicseng és nem vesszük fel. Lehet, hogy éppen beteget látunk el vagy a másik telefonon beszélünk. Vannak betegek, akiknek az útját meg kell szerveznünk, ami számunkra is lehet időigényes. A mostani helyzet nekünk is új, sokszor most találjuk ki az új rendszert olyan esetekben is, amik a járvány előtt gördülékenyen működtek.

Legyetek türelemmel, hívjátok kitartóan a rendelőt. A legtöbb háziorvosnak van elérhető, nyilvános e-mail címe. Nem sürgős esetekben mindenképpen az e-mailt ajánlom! Szeretem, hogy akkor válaszolhatok rá, amikor éppen alkalmas. Könnyen lehet fényképet csatolni a panaszok mellé (torokról, bőrelváltozásokról készült fénykép nagyon nagy segítség). Ha valami nem egyértelmű, tudom telefonon pontosítani a leírást, és ilyenkor én kezdeményezem a hívást ugyanúgy, mint amikor a rendelő ajtaján szólítom a következő pácienst. A hívás előtt alkalmam van átnézni a kórelőzményt, laborleleteket, így sokkal hatékonyabban, személyre szabottan tudok tanácsot adni.

A türelem ránk is vonatkozik: az én hívásom a páciensünket érheti váratlanul. Egyáltalán nem biztos, hogy éppen egy orvosi vizithez alkalmas intimitás veszi őt körül, nekem is késznek kell lennem arra, hogy a beszélgetést későbbre halasszuk, vagy más formában ejtsük meg.

És akiket féltünk

A Nemzeti Népegészségügyi Központ irányelve szerint az aktív ellátásban részt vevő háziorvosok nem látogathatják meg otthonukban a pácienseiket. Ez teljesen érthető, mert sajnos nagyon sok esetben maga az egészségügyi ellátó személyzet a fertőzés terjesztője. Ez a rendelkezés azokat a betegeinket érinti nehezen, akik krónikus betegségük miatt folyamatos ápolásra szorulnak. Ők sokszor ágyhoz kötöttek, mozgatásuk nehezen megoldható. Náluk személyes vizsgálat nélkül nehéz súlyozni a tüneteket, távolról nehéz megítélni, hogy van-e az állapotuk hátterében azonnali teendőt igénylő új betegség. Sajnos jelenleg nem érhető el olyan team (sem orvos, sem ápoló), akik látogathatnak, segíthetnek, vizsgálhatnak beteget. Marad a telefonos konzultáció, és szükség esetén belöltözünk, és mégis kimegyünk, mérlegelve a kockázatokat.

Az orvosi vizsgálat egy dolog. A nagyobb probléma az, hogy azok az ápolók, akik eddig végezték az otthoni ápolást és hospice ellátást, mind-mind másod- vagy harmadállásban tették ezt. Kórházi vagy körzeti munka mellett így ők elvileg a járvány alatt nem végezhetik ezeket a feladatokat. Nagyon nehéz most szakképzett ápolót találni otthoni ellátásra; különösen új igény esetén, ahol a család számára is teljesen új a feladat.

Szeretnék jó döntéseket hozni, de egyelőre nem tudom, hogy hogyan fogjuk gondozni a veszélyhelyzet alatt az időseinket.

Nemrég találtunk egymásra a Tudatos Öregedés oldal szerkesztőjével, aki megdöbbentő realisztikusan írta meg az idősgondozás járványon kívüli és járvány miatti nehézségeit. Az öregedés olyan téma, amely mindannyiunkat érint, sokszor éppen ezért nehéz szembenézni vele. Nem szabad, hogy váratlanul érjen minket, legyen szó családtagjainkról vagy saját magunkról!

Ha szeretnéd segíteni, hogy Magyarországon létrejöjjön egy olyan közösség, ahol valós segítséget kaphatnak családok az idősgondozást érintő kérdésekben, akkor támogasd az Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer létrejöttét! (Az adományozás a linken keresztük egyszerűen és gyorsan megvalósítható.)

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu

Ha tetszett, ossza meg másokkal is!
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük