Előfordul, hogy egy páciensünk azzal a kéréssel érkezik, hogy szeretne egy laborbeutalót. Ilyenkor gyakran kicsit félszegen, bizonytalanul fejezi ki, hogy csak azért szeretné, „mert már régen volt”, vagy csak hogy „lássuk, minden rendben van-e”.
Nem győzőm kifejezni, és mindenkit bátorítani: egy ilyen kérés teljesen rendben van! Épp azt szeretnénk, hogy még akkor észrevehessünk eltéréseket, amikor még nem okoz semmilyen tünetet. Hiszen ilyenkor tudunk lépéseket tenni, változtatni, és célzott ajánlásokat adni.
Minden vizsgálatnak azonban csak akkor van értelme, ha tudjuk, miért kérjük, és van valamilyen következménye annak, ha eltérést látunk: azaz valamilyen konkrét cselekvésre indít. Semmi értelme sok-sok paramétert megnézetni, csak azért, hogy legyen egy érték a kezünkben. Tudnunk kell, mi az, amit keresünk, és aztán a kapott információval tudnunk kell tovább is lépni.
Mit szeretnénk tehát megtudni egy „rutin laborral”? Az az alapfeltevésem tehát, hogy panaszmentes páciensről van szó. A cél az, hogy kapjunk egy képet a szervezete működéséről, és hogy fel tudjuk mérni a kockázati státuszát. Ilyenkor az is szempont, hogy minél egyszerűbb, és minél olcsóbb teszteket kérjünk. Drágább, bonyolultabb laborvizsgálatokat csak konkrét gyanú esetén érdemes kérni, hiszen a szűrésnek épp az a lényege, hogy pont elég információval szolgál nagyon nagy számú páciens körében is.
Panaszmentes páciensek rutin laborjánál tehát a kérdéseink, amelyekre választ keresünk:
Van-e elegendő számú, és jól működő vörösvértestünk, fehérvérsejtünk, vérlemezkénk?
A szervezetünk egyensúlyban tartásához megfelelően működik-e a vesénk és a májunk?
Egyensúlyban van-e az életfontosságú ionok és a cukor vérszintjének szabályozása?
Szív- és érrendszerünk egészsége szempontjából milyen kockázati csoportba tartozunk?
Vérkép
A vér „alakos” elemeiről ad információt, tehát mindazokról a sejtekről, amelyek a vérünkben keringenek, és különböző élettani funkcióval bírnak. Ilyenek a vörösvértestek (amelyek az oxigénszállításért felelnek), a fehérvérsejtek (az immunrendszer vérben keringő katonái) és a vérlemezkék (a véralvadásban van szerepük).
A vérkép vizsgálatával diagnosztizálhatjuk például a vérszegénységet, és a vörösvértestek száma, hemoglobintartalma mellett azok nagyságáról, hemoglobin sűrűségéről is információt kaphatunk.
Láthatjuk a különböző típusú fehérvérsejtek számát, eloszlását is. A különböző típusú fehérvérsejtek immunvédekezésben betöltött szerepe más és más, így ezekből az értékekből következtetést vonhatunk le arról, hogy mi az a külső „ellenség” (pl. baktériumok, vírusok, paraziták stb), amelyek ellen a szervezetünk védekezik.
Ha a vérkép rendben van, megállapíthatjuk, hogy a szervezetünk vérképzése megfelelően működik, az ahhoz szükséges nyomelemek, vitaminon rendelkezésre állnak (vas, folsav, B12 vitamin), az immunrendszerünk ép, megfelelően felkészült a fertőzésekkel szembeni védelemre.
Vércukor
Az éhgyomri, laboratóriumban vénás mintából meghatározott vércukor érték alapvető a cukorbetegség szűrésében. Fontos, hogy a vérvétel valóban éhgyomorra történjen, tehát már előző nap este 10 után már ne fogyasszunk semmit.
Magasabb érték esetén a vizsgálatot ismételni kell. Ez lehet újabb éhgyomri vércukor meghatározás, vagy terheléses vércukor vizsgálat. Terhelés esetén az éhgyomri értékkel párban vizsgáljuk a meghatározott cukoroldat elfogyasztása utáni kétórás vércukor szintet. Ez a vizsgálat a cukorbetegség diagnosztizálásának egyértelmű módja.
Vese működése
A vese működéséről információt nyerhetünk a vérben keringő bomlástermékek mennyiségének mérésével: ez a kreatinin és urea. Ebből számítják a GFR értéket, amely segít megbecsülnünk a vese szűrőfunkciójának épségét. Mindezt kiegészíti a vér kálium és nátrium ion szintje, és a vizelet vizsgálata, annak fajsúlya, fehérjetartalma, a szemmel nem látható vérzés kimutatása.
A vese működésének ellenőrzése különösen fontos magas vérnyomásban vagy cukorbetegségben szenvedőknek. Ezek a betegségek ugyanis károsítják a vese működését, nagyon fontos minél előbb észrevennünk a vesefunkció változását, és például akár nagyon kis mennyiségű fehérje megjelenését is a vizeletben.
Májfunkció
Elsősorban a „májenzimek” (GOT, GPT, GGT) adnak információt a máj normális működéséről, illetve az epén keresztül ürülő festékanyag, a bilirubin szintjének meghatározása.
Vérzsírok, húgysav
Ezek a paraméterek elsősorban a kardiovaszkuláris kockázat becslése miatt fontosak. Összkoleszterin, LDL és HDL koleszterin és triglicerid értékeket sosem önmagában értékeljük. A vérnyomás mértéke, az erek állapota és a tápláltsági állapot együtt határozzák meg a teendőket magas vérzsírszintek esetén.
A magas húgysavszint egyrészt összefüggésbe hozaható a köszvényes ízületi gyulladással, emellett önálló szív- és érrendszeri rizikófaktor is.
Székletvér vizsgálat
Nálam 45-50 éves kor felett a rutin labor része, függetlenül a családi anamnézistől és panaszoktól. Három különböző székletminta szükséges hozzá, a szemmel nem észrevehető vérzés kimutatása a cél, ami a vastagbélrák korai szűrését teszi lehetővé.
Vas, B12 vitamin
Nem a rutin része, de nőknél gyakran kérem a vas szintjének vizsgálatát, akár panaszok nélkül, szűrés céljából is. Ennek oka az, hogy a menstruációval jelentős mennyiségű vérvesztés lehetséges, így gyakran az étkezéssel nem pótolható a vérképzéshez szükséges megfelelő mennyiségű vas.
Vegetáriánusoknál, idősebbeknél, felszívódási zavarban szenvedőknél, krónikus alkoholfogyasztóknál gyakran kérem a B12 vitamin szintjének meghatározását, ez a vitamin szintén a vérképzésben játszik fontos szerepet. Pótlásáról időben gondoskodni kell.
TSH
A TSH az agyalapi mirigy pajzsmirigy-szabályozó hormonja. Alapvetően ez sem a rutin része, mégis ide kívánkozik, mivel nagyon sok betegséget ismerünk, amelynek hátterében megbújhat valamilyen pajzsmirigy-betegség. Így például depresszió, túlsúly, ödéma hátterében állhat a pajzsmirigy alulműködése, szívritmuszavarok, magas vérnyomás mögött pedig a pajzsmirigy túlműködése.
