Egy év és tovább

Az új év beköszöntével az egyorvosnaplója blog is ünnepel: nagyjából egy éve tettem az oldalt nyilvánossá, és kezdtem rendszeresen bejegyzéseket írni. Emlékszem, ahogyan az első ötletektől eljutottam a konkrét elképzelésekig, majd hosszú tervezgetés, olvasás után belevágtam. Sokan segítettek, sokan bátorítottak. És azóta is a visszajelzések azok, amik leginkább lendületet adnak, és irányítják a gondolataimat a soron következő témák felé.

Az elmúlt évre visszatekintve jó felidéznem azt is, hogy az induláskor milyen céljaim és terveim voltak.

Eredetileg a legfontosabb célom az volt, hogy minél átláthatóbban összeszedjek mindent, amit a megelőzésről tudni kell. A fő kérdés az, hogy mit tegyünk, hogy ne legyünk betegek, de ugyanolyan fontos az is, hogy hogyan vehetjük észre még a tünetek megjelenése előtt az egészségünk megváltozását.
Eleinte elsősorban ezeket a témákat vettem sorra, és igyekeztem egy helyre gyűjteni az oldalon.

Régóta tervezem azt is, hogy ezeket a konkrét teendőket (ami a megelőzés “orvosi” részét érinti) összeszedjem egy jól átlátható dokumentumba úgy, hogy check-listaként otthon kifüggesztve követhető legyen. Ez egyelőre még várat magára, mert nehéz megtalálni az egyensúlyt a teljesség és az átláthatóság mérlegén…. Másrészt sokszor elbizonytalanodom, hogy mennyire van még igény ilyen papíron követhető vezérfonalakra (vagy már inkább applikációt keresünk minden problémára).

Tavasz óta sok tervemet keresztülhúzta a koronavírus, ami a blogom szempontjából leginkább a témák leszűkítésében volt látható. A kezdeti időszakban rengeteget olvastam, és úgy éreztem, hogy szükséges írnom a járványról, minél egyszerűbb megfogalmazásban. Később én is átéltem, ahogyan egyre nehezebben viselhetővé vált az, hogy minden csak a járványról és vírusról szól.
A járvány második hullámát úgy éltem meg, hogy miközben a rendelésen nagyban zajlott a koronavírus-hangzavar (rengeteg adminisztráció, telefonok, e-mailek és sok-sok eset), a blogon már képtelen voltam erről írni… Éppen a hangzavar miatt, amiben sokszor a saját hangomat sem hallottam.

Ennek ellére voltak témák, amikkel szerettem foglalkozni, és örömmel töltött el, hogy sikerült érthetően összefoglalnom. Ilyen volt elsősorban az egészséges étrenddel kapcsolatos összefoglalóm, és amit a mozgás fontosságáról írtam, és bizony rengeteg számomra is új információt gyűjtöttem erről akkoriban.

A következő évre is van egy-két nagy téma, amit szeretnék körüljárni. Ilyen például a koleszterin, a nagy mumus. Hogyan lett a koleszterin a fő ellenségünk, és valóban kell-e félnünk tőle? És a koleszterincsökkentők, amelyek legalább annyira félelmetesen hangzanak, mint a koleszterin maga…
Szeretnék többet írni az életmódról is, mint az egészségünk legfontosabb meghatározójáról. Azt viszont tudnia kell mindenkinek, aki követi a blogom, hogy sosem fogok tudni kizárólagosan mögé állni egy-egy irányzatnak vagy rendszernek. Egyszerűen azért, mert elsősorban az alapok érdekelnek, amit több úton is el lehet érni. Az érdekel, ami közös, és ami mindenki számára valamilyen formában megvalósítható és a mindennapokba építhető.

Erre tanít a bizonyítékokon alapuló (evidence based) szemlélet is. Nagyon sokat tudunk az egészségről, én ezekről szeretnék mesélni. Amit pedig még nem biztosan tudunk, azzal kapcsolatban inkább várok, vagy jó lehetőségként tekintek rá.

Második megfogalmazott célom a blog indulásakor az volt, hogy betekintést adjak a mi mindennapi munkánkba. A címmel is azt szerettem volna kifejezni, hogy része vagyok a “háziorvosok” társadalmának: azaz itt vagyunk mi, alapellátók, és talán nem is tudjátok, hogy mennyi, de mennyi kérdésben tudnánk segíteni, ha
– élő bizalom lenne a háziorvosok irányába
– tisztában lennénk azzal, hogy pontosan mi tartozik a háziorvoshoz
– reális elvárások és tiszta szakmai határok lennének
– amelyek mindenki számára nyilvánvalóak.

Így tehát szerettem volna sokat mesélni arról, hogy mi is a feladatom, és hogyan élem meg a helyem alapellátóként a magyar egészségügyi rendszerben.
Úgy érzem, hogy ez a második cél kevésbé valósul meg. Ennek egyik oka az volt, hogy nehezen írtam konkrét esetekről, mivel a titoktartás miatt nagyon körültekintőnek kell lennem, hogy egy-egy történetet hogyan írok le. Így az eseteket sokszor inkább magamban tartottam, ha úgy éreztem, hogy nem tudom annyira átírni, hogy a történetnek értelme maradjon, de a páciensünket is védjem. Ebben nem találtam meg a megfelelő hangom.

Most a legfontosabb jövő évi tervem az, hogy szeretnék több figyelmet fordítani arra, hogy bemutassam a háziorvos munkáját: elsősorban a feladatainkat és a határainkat. Szeretném, ha egyre egyértelműbbé válna, hogy mi az, amiben valóban tudunk segíteni. Előfordul, hogy egy-egy probléma egyszerűen nem ránk tartozik, nemet mondani pedig nagyon nehéz, hiszen alapvetően azért vagyunk, hogy segítsünk. De éppen ezért tartom fontosnak, hogy erről is írjak (például szociális problémák, idősgondozás, beutalási rend).
Ugyanakkor számtalanszor tapasztalom azt is, hogy páciensek egy-egy problémájukkal csak azután fordulnak hozzánk, ha már (főként magánellátásban) több helyen jártak, és akár egész lelet-gyűjteménnyel érkeznek. Csak épp annyi hiányzik számukra, hogy valaki összefogja, rendszerezze és elmondja, hogy a gyakorlatban mit is jelent mindez. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a háziorvosnál kezdenek!

Az alapellátás működéséhez elsősorban bizalomra van szükség.
Másodsorban pedig mindenki számára átlátható rendszerre.

A blogommal ezt a kettőt szeretném lassan, de kitartóan építeni.

Szívesen várok témaötletet, visszajelzést és kérdéseket is! Akár itt hozzászólásban, vagy üzenetben a kapcsolat@egyorvosnaploja.hu címen.

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu

Ha tetszett, ossza meg másokkal is!
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük