Hogyan lesz a magas vérnyomásból betegség?

Az alapellátásban a magas vérnyomás betegség a leggyakrabban kezelt krónikus betegség. Tudatosan szűrjük is, a vérnyomásmérés bármilyen panasz (vagy panaszmentes megjelenés) esetén rutinszerű. A vérnyomás emelkedése azonban önmagában nem betegség, hanem a szervezetünk alkalmazkodó mechanizmusa. A célja az hogy minden egyes szervünkhöz elegendő oxigén juthasson el mindenféle élethelyzetben.

Például ha sportolunk, az izmaink egyre több és több oxigént igényelnek. Az oxigén a véren keresztül érkezik az izmokba, ezért a szervezetünk felgyorsítja a szívverést, és felemeli a vérnyomást. Ezzel eléri a hatékonyabb gázcserét és a gyorsabb oxigén-szállítást. Ilyenkor tehát a magas vérnyomásnak örülünk, másképp az izmaink nagyon hamar kifáradnának, képtelenek lennénk fizikai teljesítményre. Szellemi teljesítményt igénylő feladatok esetén is emelkedik a vérnyomás: ez segíti a koncentrációt, javul az agy oxigén ellátása,

Ugyanígy mindenféle stressz esetén. A szervezetünkben aktiválódik egy készenléti állapot, amit egyszerűen “üss vagy fuss” reakciónak nevezünk. Emelkedik a vérnyomásunk, felkészülünk a gyors reagálásra, bármire is legyen szükség. Amikor a stresszt előidéző helyzet elmúlik, a vérnyomásunk is visszaáll normális értékre.

A vérnyomás szabályozása egy pontosan szabályozott, érzékeny rendszer. Az alkalmazkodást szolgálja, hogy a nap során felmerülő mindenféle helyzetben helyt tudjunk állni. A kérdés az, hogy hogyan lesz egy minket szolgáló, adaptív mechanizmusból betegség.

Nyugalmi vérnyomás

Egy normálistól eltérő vérnyomásérték akkor kóros, és akkor utalhat betegségre, ha a mérés nyugalomban történt.

Ez az, ami gyakorlatilag soha nem valósítható meg az orvosi rendelőben.

Legnagyobb szomorúságomra el kell fogadnom, hogy a rendelőben mindenki szorong… Azért is tudom ezt, mert én is szorongok, amikor nekem van szükségem orvosi vizsgálatra; és még akkor is így van ez, ha rutin szűrővizsgálatról van szó. Sajnos általában már a váróba érkezés előtt túl vagyunk egy sorbanálláson a kartonozónál, és gyakran nem látjuk át eléggé a rendszert, nem tudjuk elég pontosan, hogy mi fog velük a vizsgálaton történni. A legtöbben ilyenkor kis pontocskának, jelentéktelen tényezőnek érezzük magunkat az egész nagy rendszerben, gyakran szembesülünk a kiszolgáltatottságunkkal, másokra utaltságunkkal.

Így tehát a rendelőben mért magas vérnyomásérték alapján nem kezdünk terápiát, és nem állítunk fel diagnózist. A rendelői vérnyomásmérés szűrésre alkalmas, de a további döntéshez több adatot kell gyűjtenünk.

A vérnyomás határértéke általában 140/90 Hgmm, de bizonyos betegségek vagy szövődmények esetén szigorúbb határérték érvényes, így tehát ezt is egyénre szabottan kell meghatározni.

Több, nyugalomban mért vérnyomásértékre van szükségünk, és ennek megvalósítására két lehetőségünk van.

1. Otthoni vérnyomásnapló vezetése

Ehhez szükségünk van egy saját, felkaron mérő vérnyomásmérőre. A csuklón mérő készülékek sajnos megbízhatatlanok, az ilyen mérővel mért eredmények nem alkalmasak a diagnózis felállítására.

Naponta többször otthon, nyugodt körülmények között mérjük a vérnyomásunkat, az értékeket pedig egy naplóban jegyezzük fel. Nyugalmi a vérnyomásérték akkor, ha legalább negyedóra nyugodt ülés után mérjük meg. Fontos, hogy közben a karunkat lazán tartsuk, lehetőleg támasszuk meg.

A vérnyomásnaplóban vezetni kell az esetleges panaszokat is (fejfájás, szédülés, szívdobogás érzés), és az ehhez tartozó vérnyomás-értékeket külön meg kell jelölni.

2. 24 órás vérnyomás monitorozás (ABPM)

Ez egy előre programozott készülék, amely nappal 15 percenként, éjszaka pedig 30 percenként automatikusan méréseket végez, és azokat tárolja is a készülék saját memóriájában. A folyamatos monitorozás mellett nagyon nagy előnye, hogy látjuk az éjszaka, alvás közben mért értékeket, és a hajnalban jellemző vérnyomás-emelkedés mértékét. Ezek nagyon értékes információk a terápia beállításakor, és az esetleges szövődmények keresésekor.

A 24 órás monitorozás csak tevékenységnaplóval együtt értékelhető, éppen azért, hogy ki tudjuk szűrni, a nem nyugalomban mért értékeket (például kertészkedés alatt vagy a buszhoz rohanás közben).

Ok vagy következmény?

A magas vérnyomásban szenvedők 90-95%-ánál nem mutatható ki kifejezett oka a betegségnek. Ez azt jelenti, hogy egyrészt genetikailag meghatározott (poligénes öröklődésű, tehát nem egy gén tehető felelőssé, hanem bonyolult módon több gén egyszerre), másrészt életmódunkból adódó betegségről van szó. Orvosi nyelven ez az esszenciális hypertonia.

A kor előrehaladtával is folyamatosan emelkedik a vérnyomásunk, és ez teljesen természetes jelenség. Ennek hátterében az áll, hogy idővel – ahogyan minden kötőszövetünk – az ereink fala is veszít a rugalmasságából, merevebbé válik. A merevebb érfal nagyobb ellenállást jelent a keringő vérnek, így nagyobb nyomás is nehezedik az erekre. Bár ez a folyamat természetes, mégsem nevezhetjük normálisnak, mert a szövődmények ugyanúgy jelen vannak, betegséget okozhatnak.

Ritka esetben a magas vérnyomást valamilyen más betegség okozza: például hormonális eltérések, vesebetegség, valamilyen érbetegség. A magas vérnyomás diagnózisakor erre a lehetőségre mindig gondolunk, gyanú esetén kivizsgálást kezdünk.

Az egszerűség kedvéért a továbbiakban csak az esszenciális magas vérnyomással foglalkozom, mert ez a leggyakoribb, és életmódunkkal is ezt tudjuk a leginkább befolyásolni.

Szövődményt keresünk

Mint ahogy fentebb írtam, alapvetően semmi baj nincs azzal, ha időnként feljebb megy a vérnyomásunk. A folyamatosan, nyugalomban is magas vérnyomás azonban hosszú távon veszélyes, még akkor is, ha semmilyen panaszt sem okoz. Több páciensemtől is hallottam már, hogy neki úgy jó a vérnyomása, ha 150 körül van: ne akarjam lejjebb vinni, mert akkor ő rosszul lesz, és nem lesz energiája semmire. Igen, ez így van: annak, aki évek alatt hozzászokott magasabb vérnyomáshoz, ehhez alkalmazkodott minden szerve. A vérnyomás csökkentésekor átmenetileg lehetnek panaszai (fáradtság, szédülés, fejfájás), ezért ilyenkor csak nagyon lassan, hónapok alatt normalizáljuk a vérnyomást. Fontos, hogy tudjuk: nem azért ragaszkodunk hozzá, hogy lejjebb vigyük a vérnyomást, mert panaszt okoz. Azért akarjuk lejjebb vinni a vérnyomást, mert idővel súlyos szervi szövődmények fognak jelentkezni!

Már a magas vérnyomás első gyanújakor szövődményeket keresünk, ezt célozzák az ilyenkor előírt vizsgálatok is.

A magas vérnyomás az egész érrendszer betegsége, Jelen van tehát mindenhol, ahol erek vannak. Jelen van a szív koszorúereiben, az agyi erekben, a vesében. Különösen a vesére nézve fontos, hogy tudjuk: a vérünk méreganyagoktól való megszűrése a vesében egy érgomolyagon keresztül történik. Így tehát ha a vese erei betegek, a szűrőfunkció sem működik megfelelően.

Hogyan tudjuk felméréni az ereink állapotát? Hiszen azok a testünkön belül futnak, nem látjuk őket, tapintani is csak kevés helyen tudjuk. Mit tehetünk?

Mégis meglessük valahogy

Van egy hely a tesünkben, ahol mégis egészen pőrén megleshetjük az ereinket. Ez a kukucskáló hely a szem, illetve a szemfenék vizsgálata. Itt a bőr takarása nélkül kirajzolódnak az artériák és vénák, és azok állapota is jól látszik. Sajnos az a jellemző, hogy már a magas vérnyomás felfedezésekor láthatóak az szemfenéki artériák jellemző elváltozásai. Amikor ilyet tapasztalunk, tudjuk, hogy a magas vérnyomás valójában már huzamosabb ideje fennáll, és valószínűleg gyógyszeres kezelés is szükséges lesz.

Ezért kérjük évente magas vérnyomás esetén a szemfenék vizsgálatát. Amellett, hogy a magas vérnyomás szemet érintő szövődményeit keressük, a kezelés hatékonyságát is nyomon követhetjük azzal, hogy közvetlenül képet kapunk az erek állapotáról, és követhetjük évenként a változását.

A szervek működéséből következtetünk

A szervek működésére laborvizsgálattal látunk rá (vér- és vizeletvizsgálat). A vese esetében laborvizsgálattal információt kapunk a szűrő funkciójának működéséről, méreganyagok felhalmozódásáról, majd nyomon is követhetjük azt a későbbi években. Laborvizsgálat segítségével felmérjük a szív- és érrendszeri kockázatot, és társuló betegségeket keresünk (elsősorban olyan betegségeket, amelyek szintén az életmódi tényezőkkel függnek össze: cukorbetegség, magas vérzsírok).

A tartósan magas vérnyomás nagyobb munkára kényszeríti a szívet, erre a nagyobb terhelésre válaszként megnövekedik a szívizom mennyisége. A nagyobb tömeg azonban hosszú távon nem jelent jobb funkciót: a szívizmok és az ingerülátvivő rendszer sérüléséhez vezethet. Ezért készítünk rendszeresen EKG-t magas vérnyomás betegségben. EKG vizsgálattal következtethetünk a szív nagyságára, nyomon követhetjük az ingerületátvivő rendszer működését, időben észlelhetjük a szívizom károsodására utaló jeleket.

Az erek működésének sérülése következtében gyakran merevedési zavar jelentkezik, ez akár első tünete is lehet szív- és érrendszeri betegségeknek.

Az agy ereinek betegsége is funkciókieséshez vezet: ez lehet stroke, vagy átmeneti keringészavar (TIA). Ez az a betegség, amit tényleg csak megelőzni lehet. Amikor létrejön az agyi keringészavar, a célunk már csak az lehet, hogy minél kevesebb végleges károsodás maradjon meg.

Gyógyulás

Bár személyesen is örömet okoz egy szépen vezetett, folyamatosan normális értékeket mutató vérnyomásnapló látványa, mégsem ez az elsődleges cél, és nem ez jelenti a gyógyulást magas vérnyomás betegségben.

A magas vérnyomás krónikus betegség, folyamatos gyógyszerszedéssel jár. Előfordul, de ritka az, amikor idővel el lehet hagyni a vérnyomáscsökkentőket. Így tehát a gyógyulást ne abban mérjük, hogy mennyi gyógyszert kell szednünk és hányszor!

A gyógyulást az jelenti, ha az évek során nem jelentkeznek a fenti szövődmények: nem romlik a vesefunkció, a szív ellátja feladatát, a szem erei is ugyanolyan épek, és mi is jól érezzük magunkat a bőrünkben!

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu

Ha tetszett, ossza meg másokkal is!
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük