Hányszor együnk egy nap?

Sokszor keveset? Vagy néhányszor nagyobbat? Egyáltalán számít ez?

A jelenlegi hivatalos dietetikai ajánlás a napi ötszöri étkezést preferálja, amelyben a tízórai és az uzsonna nagyon kis energiabevitelű étkezés, például egy pohár natúr joghurt, vagy egy kevés gyümölcs. Emögött az a megfontolás áll, hogy így jobban szabályozható az éhségérzet, kevésbé terheli meg a szervezetet, és állandó magas szinten tartja az anyagcsere működését.

Én mindig is szkeptikus voltam ezzel az ajánlással kapcsolatban. Egyszerűen azért, mert nem logikus.

Az étkezések ugyanis az inzulin elválasztását indítják be, ez a hormon pedig többek között a szervezetünk zsír- és cukorraktárainak feltöltéséért felelős. Emellett lehetetlennek gondolom, hogy egy felnőtt ember valóban éhes legyen 3-4 óránként… Számomra furcsa és érthetetlen arra buzdítani, hogy együnk akkor is, amikor nem vagyunk éhesek. Még furcsább ezt abban a tudatban megtenni, hogy kultúránk egyik legnagyobb egészségügyi problémája az elhízás.

Így én sosem propagáltam a napi ötszöri étkezést, pusztán a józan paraszti észre hagyatkozva. Csak nemrég néztem utána a szakirodalomnak is, hogy vajon mi lehet az igazság? Valóban pörgeti az anyagcserét a sok étkezés? És mit tegyen az, aki kifejezetten fogyni akar?

Ez a cikk például egy metaanalízis, a konklúziójával azonban nem jutottam előrébb: a beválogatott tanulmányok ugyanis többségében kis esetszámúak voltak rövid utánkövetéssel, az eredményeik pedig ellentmondásosak. Nincs tehát egyértelmű válasz: úgy tűnik, hogy mindenféle étkezési gyakoriság megfelelő lehet, elsősorban nem ezen múlik tehát sem a hosszú távú egészség, sem a fogyás hatékonysága. Ezen szempontok szerint sokkal-sokkal fontosabb, hogy mit eszünk, mint az, hogy milyen gyakorisággal és mikor.

Mégis érdemes megvizsgálnunk közelebbről ezt a kérdést, mivel a táplálékfelvétel részben szabályozója is a szervezetünk működésének, hatásai túlmutatnak az energiaszabályozáson. Nagy jelentősége van ugyanis a cirkadián, azaz napszaki biológiai ritmus fenntartásában. A cirkadián ritmus egy alapvetően belső (endogén) folyamat, genetikailag meghatározott és hormonálisan szabályozott. Azonban ez a ritmus nagymértékben függ környezeti időzítőktől.

A legfontosabb ilyen időzítő a nappali fény: a világosság és sötétség váltakozása állítja be az agy napszaki ritmus szabályozó génjeit (CLOCK gének), amelyek elindítanak egy sor belső hormonális változást, amelyek a napszaktól függően szabályozzák a szervezet anyagcseréjét.

A nappali fény mellett a biológia ritmus időzítője még az alvás és ébrenlét ciklusa, és a táplálékfelvétel is. Azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, hogy az alvás ritmusának felborulása (például rendszeres váltott műszakban végzett munka) képes felborítani ezt az érzékenyen szabályozott belső napszaki rendszert. Azonban a kutatások szerint ugyanilyen ritmusszabályozó hatása van a táplálékfelvételnek is: ez azt jelenti, hogy a hormonális rendszerünk a legjobban akkor tud működni, ha az étkezésünk optimális időben, és szabályos ritmusban történik.

Mi lehet az “optimális ideje” az étkezéseknek? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell vizsgáljuk a legfontosabb tápanyagelosztó hormonunk, az inzulin elválasztásának sajátosságait. Az inzulinnak van egy állandó, “bázis” szintje a vérünkben: ez független az épp felvett táplálék mennyiségétől, és mennyisége arányos a testben található hasi (viscerális) zsírszövettel. Emellett az inzulin hormon érzékenyen és gyorsan reagál a táplálékfelvételre, nem engedi a vércukor szintjét túl magasra szökni: ezek az evés utáni (poszprandiális) csúcsok.

A bázis inzulin szintje ébredés után emelkedésnek indul: ez az emelkedés akkor is megfigyelhető, ha nem eszünk semmit, és ezzel párhuzamosan növekszik a vércukorszint is. A bázis inzulinszint délelőtt a legmagasabb, délben a reggeli érték nagyjából fele, délután ismét emelkedik, majd az éjszaka folyamán látjuk a legalacsonyabb szintet. Ez a napszaki inzulin-görbe mindenkiben megfigyelhető, a napszaki ritmus része, genetikailag meghatározott.

Az inzulin elválasztásának belső ritmusából arra következtethetünk, hogy fiziológiásan a szervezetünk délelőtti jelentősebb táplálékfelvételre, napi két csúcsra és éjszakai hosszabb étkezési szünetre számít, erre a ritmusra van felkészítve. Ezt alátámasztja több kutatás, különösen ez a metaanalízis: esti és éjszakai hosszabb étkezési szünet egyértelműen jól hat a cukorháztartásra, csökkenti az inzulinrezisztenciát, sőt a vérben keringő gyulladásos markerek szintjét és bizonyos rákok előfordulási arányát is.

Az inzulinrezisztencia kialakulásában legnagyobb szerepet az állandóan magas bázis inzulin-szint játsza. A bázis inzulin szintjét fogyással (elsősorban viszcerális zsírból) lehet csökkenteni. Az is következik mindebből, hogy mivel elsősorban a bázis inzulin csökkentése a legfontosabb a hosszútávú egészség szempontjából, kevésbé lényeges az étkezések utáni inzulin-kiugrás nagysága. Tehát: amennyiben az étkezéseink egészségesek (rostdús, inkább feldolgozatlan, finomított szénhidráttól mentes ételek), megfelelő testmozgás és a testsúly tartása mellett teljesen rendben van bármilyen gyakoriságú étkezés is.

A tapasztalat azt mutatja azonban, hogy gyakoribb étkezéssel könnyebb túl sok energiát és túl sok szénhidrátot fogyasztanunk.
Ha a fogyás a cél, mindenképpen ritkább étkezések előnyösek. Elhízás esetében ugyanis valószínű, hogy már károsodott a szénhidrát-háztartás, így előnyös hosszabb inzulinmentes pihenőket hagynunk a szervezetünknek. A fenti inzulin-görbéből az is következik, hogy meg kell próbálnunk ellene dolgozni a szervezetünk raktározási hajlamának. A délelőtti magas inzulinszint “lesben áll” a szénhidrátdús étkezésünkre, készen vár, hogy lecsaphasson a cukrokra, majd raktározhassa azokat. Ha fogyni szeretnénk, reggelire válasszunk kevésbé szénhidrátdús, inkább fehérjében, de rostban nagyon gazdag ételeket. A reggeli sok rost fogyasztása még a déli inzulin-választ is jó irányba befolyásolja, a szénhidrátok alacsony szintje pedig elősegíti, hogy a raktárainkat mobilizálja a szervezetünk az állandó vércukorszint fenntartásához. Fogyás szempontjából a délben fogyasztott nagyobb étkezés (ez lehet szénhidrátban dúsabb), majd este ismét szénhidrátszegény vacsora és hosszabb éjszakai szünet az optimális.

Emellett vigyázzunk a rendkívüli időpontban történő étkezésekkel. Az éjszakai étkezés egyértelműen felborítja a belső cirkadián ritmust, megváltoztatja a hormonrendszerünk működését: hosszútávon egészségkárosító hatású.

Én tehát mindenkinek a napi háromszori vagy kétszeri étkezést javaslom, délelőtti-koradélutáni túlsúllyal és hosszabb esti szünettel. A napi 5-6 étkezésnek több kockázata van, és kevés haszna. Az anyagcserét nem pörgeti, hiszen elsősorban az inzulinszintre hat, ami épp a raktározást segíti elő. Gyakori kis mennyiségű étkezés epeúti panaszok vagy hasnyálmirigy-betegség esetén indokolt, illetve az inzulin-terápia bizonyos típusaiban.

Emellett hiszek abban, hogy egészséges ételek fogyasztása esetén a szervezetünk saját maga képes szabályozni a táplálékfelvételt is. Merjünk éhesek lenni, várjuk meg, amíg a szervezetünk maga jelez, figyeljük meg ezeket a jelzéseket. Amikor pedig éhesek vagyunk, együnk rendes, értékes ételeket!

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu

Ha tetszett, ossza meg másokkal is!
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük