A semmittevés művészete – koronavírus fertőzés kezelése otthon

Egy hihetetlenül érdekes újságkivágást osztott meg nemrég Dr. Dobson Szabolcs, a Képes gyógyszerészet oldal szerzője. Egy 1920-as Orvosi Hetilapból származik, a spanyolnátha járvány idején írta báró Korányi Sándor, a múlt századforduló kimagasló belgyógyász tudósa.

Megdöbbentett az, hogy mennyire aktuális most is ez az írás. Majdhogynem változtatás nélkül közzétehetném a szavait (a spanyol influenza helyett “Covid”-dal), és mindenki azt gondolná, hogy egy kissé régiesen fogalmazó, bölcs professzor ír az idei koronavírus járványról. Íme egy kis részlet a cikkből:

“Nehéz összetett kézzel nézni olyan betegség lefolyását, mint a spanyol influenza. De a polypragmasia (túlgyógyszerelés), amelynek alapja nincs, nem érdemli meg a therapia nevet és nagy hibává válik akkor, mikor más, azokra igazán reá szoruló betegektől vonja el a gyógyszereket.
(…) A járvány óriási kiterjedésű. Hozzá tartoznak azon esetek ezrei, amelyekben a beteg magát csak náthásnak hiszi és hőmérséke alig emelkedik 37° fölé. Ha ezeket számolni tudnánk, kitűnnék, hogy a súlyos esetek száma aránylag kicsiny. Absolut naggyá a járvány elterjedése teszi. A súlyos esetek absolut száma kétségtelenül kisebb maradna, mint amekkora, ha a betegek a betegség legelején ágyban maradnának, bármily kevéssé érzik is magukat rosszul. Ha pedig a baj súlyos alakban kezdődik, vagy azzá válik, mint oly sokszor egy-két napos javulás után, akkor mai tudásunk szerint bárhogyan is halmozzuk a gyógyszereket, nem érünk el többet, mintha egyszerűen mérsékelt antipyresis (lázcsillapítás) alkalmazása mellett bevárjuk az indicatiokat az erélyesebb cselekvésre.”

Korányi Sándor: A gyógyszerhiány és a polypragmasia a spanyolbetegség kezelésében. Orvosi Hetilap 1920, 64 (5), 49-50.

Pontosan 100 év telt el a fenti cikk megjelenése óta, és azt kell látnunk, hogy azóta nem sok terápiás előrelépés történt a vírusfertőzések kezelésében. Ma sem tanácsolunk mást a tünetek jelentkezésekor, mint az ágynyugalmat, mérsékelt lázcsillapítást és várakozást. A későbbiekben kialakuló tünetek alapján pedig a súlyosságukhoz mérten tesszük meg a további lépéseket.

Közben természetesen rengeteg kutatás folyt és folyik, nagyon sok gyógyszert – újat és régit egyaránt – vizsgálnak, tesztelnek folyamatosan. Vannak nagyon bíztató eredmények több hatóanyagról is, folyamatosan publikálják az eredményeket. Azonban még mindig csak az elején vagyunk… Hiába feltételezzük több hatóanyagról is, hogy segít a betegség legyőzésében; és hiába érthető, logikus a hatásmechanizmusuk is: még mindig nincs elég nagyszámú, megbízható tanulmány. Mint ahogy az is kérdés még, hogy egy-egy gyógyszert mikor, milyen súlyosságú esetben, milyen dózisban és meddig, milyen társbetegségek esetén lenne célszerű alkalmazni. Amíg mindezek nincsenek pontosan tisztázva, csak találgatunk és reménykedünk.

“Nehéz összetett kézzel nézni a betegség lefolyását” – írja Korányi, és valóban ez a legnehezebb. Tenni szeretünk, mert akkor azt érezzük, hogy a kontroll a kezünkben van. Amikor úgy érezzük, uraljuk a betegséget, akkor nem adunk teret a szorongásnak.

Több listával is találkoztam már itt-ott, szakmai oldalakon vagy a közösségi médiában terjedve, amelyek konkrét szereket ajánlanak konkrét dózisban koronavírus fertőzés esetén: vitaminok, cink, köptetők, egyes antibiotikumok, savcsökkentők, stb. Megnyugtató ez a lista, el is lehet indulni vásárolni… végre tehetünk valamit, van mire figyelni, és ott a remény, hogy az ajánlások szigorú betartásával bebiztosíthatjuk magunknak a betegség kedvező kimenetelét.

A sok-sok gyógyszer, vitamin, nyomelem ajánlása mögött az a megfontolás is állhat, hogy ha a leghalványabb remény is felcsillan a hatásosságukról, akkor erkölcsi kötelességünk is adni ezeket a szereket. Mert mi van, ha tényleg végül ez menti meg valakinek az életét? Mindent meg kell tennünk tehát, ami emberileg lehetséges.

A másik oldalon viszont ugyanúgy erkölcsi kötelességünk egy betegségben csak olyan gyógyszert ajánlani, amelynek biztosak vagyunk a hatásosságában, ismerjük a mellékhatásait és az indikációs körét. Ez az orvos felelőssége, és sokszor épp a semmittevés az, ami a szakértelmet jelenti. Még akkor is, ha a feleslegesen ajánlott gyógyszerekkel amúgy csak a beteg pénztárcájának ártanánk, mivel a legtöbb esetben ártalmatlan, vény nélkül kapható szerekről van szó.

Mit tegyünk tehát? Az utóbbi hetekben már egészen közel jött hozzánk a járvány: mindannyiunknak van már ismerőse, közeli hozzátartozója, aki beteg, vagy éppen saját maga érintett. Kutatjuk a kezelési lehetőségeket, mindent elolvasunk, mindent mérlegelünk addig, amíg a fejünket teljesen le nem bénítja a rengeteg információ.

1. Menj a tüneteid után!

Mivel a fertőzés ellen kevés eszközünk van, a fertőzés tüneteit tudjuk enyhíteni. Így könnyebben átvészelhetjük a betegséget, és támogathatjuk a szervezetünket abban, hogy minél több erejét a vírus elleni küzdelemre fordítsa.

Ha fájdalmaid vannak vagy magas lázad, vegyél be láz- és fájdalomcsillapítót. Ezeknek a többsége vény nélkül elérhető, jó hatásúak és kevés mellékhatásuk van. Sokat tudnak javítani a közérzeten, segítik a pihenést, a pihentető alvást.

Ha köhögsz, vegyél köhögéscsillapítót. Koronavírus fertőzésben általában száraz köhögés jelentkezik, tehát nem kell, hogy “felszakadjon”, és válaszd nyugodtan a mézet.

Ha hasmenésed van, gondoskodj a folyadékpótlásról. Ha az orrod folyik, fújd ki alaposan és használj orrsprayt.

Emellett pedig leginkább pihenj, maradj ágyban. Felesleges előre bebiztosítanod magad minden eshetőségre. Amikor egy tünet jelentkezik, bőven van időd akkor felvenni a harcot ellene.

2. Tanuld meg reálisan felmérni a fizikai állapotod!

Fel kell tudnod ismerni időben a fertőzés rosszabbodásának jeleit. Ezt azt jelenti, hogy tudnod kell kézzelfogható, objektív kapaszkodókat találni. Olyan jeleket, amelyekből tudni fogod, hogy mikor kell segítséget kérned.

Legfontosabb a nehézlégzés felmérése: nyugalomban is nehezen kapsz levegőt? Mi az a terhelés, ami még könnyen megy? Végig tudsz mondni egy teljes mondatot egyben? A nehézlégzés felmérésében nagy segítséget jelent a pulzoximéter, egy kis, ujjra csiptethető műszer, amely a vér oxigéntelítettségét mutatja a pulzusoddal együtt. Ha teheted, kérj kölcsön, vagy szerezz be egyet! Normál értéke 97-100%, 94% alatt mindenképpen konzultálj az orvosoddal!

Naponta többször mérj lázat, mérd meg a pulzusod és a légzésszámod, ha teheted, ellenőrizd a vérnyomásod.( A normál értékekről már egy korábbi posztban írtam.)

Nagyon nagy segítség az orvosodnak vagy a mentőknek, ha segítségkéréskor meg tudod adni ezeket az élettani paramétereket, ezek alapján sokkal könnyebb távolról felmérni az állapotod súlyosságát, így a lehető leghamarabb kaphatod meg a megfelelő segítséget.

Azért is fontos ez, mert a betegség miatti szorongás gyakran felnagyítja a tapasztalt tünetek súlyosságát. A fizikai állapotod objektív felmérése segít szétválasztani: mi az, ami valóban a betegség következménye és mi az, ami inkább a rárakódott nehéz, bizonytalan érzés. Hiába tudjuk jól a statisztikákból, hogy az esetek nagy része csak enyhe tünetekkel jár, és hiába vagy egészséges: a statisztika önmagában nem jelent semmilyen vigasztalást. Tudatosítsd magadban, hogy a szorongás is része a betegségnek, mint ahogyan része a járványtól fenyegetett mindennapjainknak is. És hogy mi jelenthet valódi segítséget a szorongásban? Ez lesz a témája a következő posztomnak…

dr. Erdélyi Kamilla – egyorvosnaploja.hu

Ha tetszett, ossza meg másokkal is!
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük